Álom
Álmot láttam az éjjel.
Őrült, színes karnevál.
Jelen volt ott boldogság, szerelem
bánat s halál.
Ezerarcú szépséges világ.
Az út széléről figyeltem a zsivalygó fergeteget.
Repültem volna közéjük ugyanakkor rettegtem.
Mi lesz ha fellöknek és az őrült tömeg eltipor?!
Ekkor egy alak jött felém, féltem felismerni.
Bár az arcát még sosem láttam, hírből ismertem őt.
Ki szépséges, kegyetlen.
Hol mindent neked ad, máskor semmit sem hagy.
Kezemért nyúlt, magával vitt.
Pörgött, forgott a világ ezer arc bámult reám.
Itt szerelem, boldogság ott bánat, halál.
Hozzám hajolt, csókot lehelt ajkaimra.
Csókja egyszerre volt édes és keserű.
Már tudtam ki ő.
Kit most szemem keres.
Kinek arca fel-felbukkan a tömegben s rám nevet.
Most már tudom ki volt.
Az Élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése