Disturbed - Fear (With lyrics!)

Nagyon nagy! Öcsikém mutatta, első hallásra beleszerettem ebbe a számba!! XD

Nee-chan feldobta a labdát...

Imádom ezt a csajt, de komolyan!! :) Mindig tud témát választani! Ha nem bánod én is írok hozzá egy-két sort...
SEX
Jó esetben a test kielégülése, legjobb esetben a léleké is...

Nee-channal ellentétben nekem kissé más a véleményem, nem mondom, hogy tök mindegy kivel, de ha meg van az a bizonyos szikra két ember között akkor még a nevét sem kell tudnod... ez most kissé ribancos volt? Hát velem már történt ilyen, elég volt csak egy pillantás egy mozdulat egy dal. Egyértelmű volt mit akar ő és mit akarok én. Kissé paradox maga az egész, elvégre mindegyikünk mást akart. Ő engem én Őt. Mégis megegyeztünk! XD
Ugyanakkor nagy különbség van szex és szeretkezés között, legalábbis számomra. Utóbbihoz még nem volt szerencsém ugyanis még nem voltam úúúúúgy igazán szerelmes. << mint Nee-chan!  <<
Talán ezért talán másért ami bennem munkál az inkább az a vágy, elvégre egészséges 23 éves fiatal "jány" vagyok! Akárki akármit mond, (huss prüdéria!, na nem mintha annak tartanám magam)  a szexre szükség van! :)
Szerintem.
A másik. Szerintem (szóismétlés tudom...) olyan mint "plátói" szerelem nem létezik, mert emberek vagyunk. Húsból és vérből valók. Szükség van a test kielégülésére. Még manapság is elég prűd módon kezelik a "társadalomban" magát a szexet. Pláne ha egyneműek művelik... (hah, milyen szépen, fejezem ki magam!)
Pedig aztán istenek! Akkor mi van?! Nem fog összedőlni a világ! Drága jó öcsikémnek is megmondtam, ( mivel eléggé homofób szegénykém) amíg nem az ő seggét csipkedik köze nincs hozzá ki mivel, kivel tölti a szabad idejét!
Szépen csendben megjegyezve, hogy én is találkoztam már olyan csajjal akinek a mosolyától gyorsabban vert a szívem. Nya! ( mondjuk tipikus fiús csaj volt, de nehéz lett volna srácnak nézni )
Talán biszex vagyok egy kicsit... ki tudja? Akkor mi van?! Hát, Ez van! Egyébként számomra egy ember kisugárzása a fontos. Az első benyomás, és az esetek 90 %-ban igazam is van az első úgymond "Ítélettel". Ez most kissé arrogánsan hangzik, de... Nee-chan is megmondhatja!
Érdekes maga az is, hogy a társadalom felfogása bizonyos dolgokról mindig változik a korok elmúltával. Teszem azt a rómaiak. Ott aztán mindenki mindenkivel csinálta, testvérek, anya a fiával... ésatöbbiésatöbbi.
 Vagy vegyük a boszorkányságot. Rengeteg ártatlant megégettek, alávetettek a "tortúrának", zsákbamacskát játszottak velük
/ Ez eléggé szadista egy módszer volt, a szerencsétlent egy zsákba rakták, betettek mellé 7-8 macskát. Fellógatták az így kapott csomagocskát egy fára és neki álltak püfölni... cica mit csinál ha megijed? Pontosan! Karmol és harap, gondolhatjuk, hogy néztek ki nyomorultak amikor leszedték őket... /lehetne még sorolni vég nélkül. Most pedig? Wicca így wicca úgy, fehér, zöld meg hupilila boszorkák és ez most húúú de trendi! Ehhez is van véleményem. Ki gondolta volna? XD
A hatalmat nem lehet tanulni, születni kell vele.  ( húha, most már messze járunk a szextől, de ha már itt tartunk folytatom... )
Egy helyen voltam egy sráccal még anno nyári gyakorlaton, tök jól össze haverkodtunk... na szóval. Balaton part, nyári vihar. Hatalmas haragoskék felhők a szél felkorbácsolja a vizet a távolban villámok cikáznak. Hátul voltunk mindketten a konyhán, nem szóltunk egymáshoz. Ő csak kinyújtotta felém tenyérrel felfelé a kezét, én a kezem az övé fölé (!) helyeztem a a kezem és abban a pillanatban már éreztem! Nehéz elmagyarázni. Mert nem az volt, hogy az elektromos töltés miatt megrázott az áram, még csak hasonlítani sem hasonlított rá ez az érzés... sokkal gyengédebb mégis erőteljes érzés volt...energia, színtiszta energia áramlott közöttünk. Percekig álltunk így csak egymás szemébe nézve. Azt hiszem nem fogom elfelejteni azt az érzést soha.
Ja! A másik sztori! Még kilencedikes koromban történt, kóteros voltam és elhatároztuk, hogy mi aztán szellemet fogunk idézni. Naná, hogy a mi szobánkban! Gyertyák minden ami kell, még Bibliát is szereztünk ( na nem mintha olyan húúú, de nagyon vallásos lennék ) az első 15 perc után rötyögtünk mondván, "hehe humbug az egész nem jött el senki". Na ez után kezdődtek a "dolgok". Azt tegyük hozzá, hogy ajtó ablak zárva. ( természetesen az éjszaka közepén álltunk neki, miért is ne?! )
Nos, mint mondottam volt minden csukva... a gyertyaláng mégis ezerrel remeg, táncol... itt kezdtünk egy kissé beijedni. Aztán lecsökkent a hőmérséklet, na nem annyira, hogy fehér felhőcskék legyenek a leheletünkből de... érezhetően. Ezután az egyik csaj láthatóan lesápadt... kérdeztük ám "Minden rendbem? Jól vagy?" stb.
Azt mondta úgy érezte mintha ( lehet, hogy hülyén hangzik de így volt!) "átment" volna rajta valami... ez volt az a pillanat amikor úgy döntöttünk nekünk ebből ennyi bőven elég sőt még sok(k) is volt! Mindenki vissza slisszolt a szobájába. Még aznap éjjel kivágódott náluk az ajtó (!), mint amikor a haragos vendég távozik... a miénk pedig kinyílt. Ez így ment pár napig. Itt-ott ajtó nyitás, ablakzörgés... arról nem is beszélve, hogy mindannyian (!) állandóan úgy éreztük magunkat a szobáinkban mintha figyelnének minket...
Lehet ezen nevetni, de nem decens! Ugyanis rohadtul be voltunk szarva akkoriban! Akkor megfogadtuk, hogy többet nem csinálunk ilyet. Ha mégis még egyszer erre vetemednénk akkor pláne nem fogunk sértő szavakat használni... mint humbug, ostobaság ilyesmit.
A viharra visszatérve... rám mindig is ilyen hatással volt. Imádom figyelni, érezni a hajamba már-már durván belekapó szelet a szinte már fekete eget hasító villámokat! Olyan mintha feltöltene energiával! Furin hangzik mi?! XD  Pedig így van, ilyenkor mindig élőnek érzem magam és tudom, hogy bármire, BÁRMIRE képes vagyok! Mint amikor feltöltenek egy elemet... hülye hasonlat, de a legtalálóbb.
Huhh, ez aztán hosszú lett! Nee-chan mindig kihozza ezt belőlem... :)

Mosoly

Egy szívből jövő mosoly megváltoztathatja az egész napi hangulatod...
Ritka, hogy az ember lánya ilyen ajándékot kapjon. Ma mégis így jártam. :)
Egy rég látott osztálytársammal találkoztam ma... éppen hogy egy pillanatra, mégis... Érdekes, hogy milyen egyszerű meg külömböztetni egy igazi mosolyt egy hamistól, legalábbis számomra egyszerű. Teljesen más a hang a tekintet... és ma ezt láttam. A srácnak szinte sugárzott a tekintete. A hangja mély és ... valahogy "meleg". Ne értse félre senki... csupán két ember akik örültek a találkozásnak. Azt vettem észre, hogy ez után a szívből jövő mosoly után húsz perccel még mindig mosolyogtam...  :)
Milyen egyszerű felvidítani valakit nem igaz?!

Spleen....

Komolyan mondom nem tudom mi van velem az utóbbi időben...hahh...
Már hetek óta tart ez az állapot. Nincs kedvem semmihez... még a barátaimat is elhanyagolom! Egyszerűen nem értem magam... Csak vegetálok mint valami francos gaz! Ráadásul nem is tudok tenni ellene, per pillanat olyan az életem a kedvem mint az állóvíz... de nem az a bizonyos ami a mondás szerint mély. Nem! Mint azok a pocsolyák amik túl sokáig maradnak meg... poshadt, nyálkás, zavaros massza! És  ( tudom és-sel nem kezdünk mondatot!  ) pontosan így is érzem magam! Kiborít ez az állapot! Valakinek vagy valaminek történnie kellene, hogy a vihar elmossa és friss vízzel töltse fel a "pocsolyát"! Nem mondom megint van egy hangulatom... pocsolyához hasonlítom az életem  ha-ha-ha...
Ehh... na ez már szánalmas! Vihar van a biliben! Ha-ha-ha.... * ironikus kissé őrült kacajt hallat*
Végül is mi az én életem a világhoz képest? Semmi.
Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon mindenkinek előre meg van-e írva a sorsa?
Ha igen akkor kár is ellene küzdeni mert bárhogy is vergődjön, küszködjön az ember lánya tök fölösleges az erőfeszítés? Vagy talán csak egy fajta útmutató ami segít abban, hogy megtaláljuk a nekünk rendelt embereket, helyeket, érzéseket? Magam sem tudom mit higgyek...
Megfordult már a fejedben valaha, hogy teljesen rossz...helyen, időben, világon vagy? Mit ne mondjak elég gyakran végig fut rajtam a hideg és csak arra tudok gondolni, hogy haza akarok menni. De ha valaki megkérdezné, hogy " Hova haza?" csak néznék és tátognék mint hal a szárazon... na, vajon érett vagyok már a muszájkabátra? XD

Con?!

Most olvastam Nee-chan blogját...
Olyan jó lenne!!
De én sem akarom túlságosan beleélni magam ha nem lesz belőle semmi... akkor csak nagyobb a
csalódás, pedig Ordenesek is ott lesznek... ahh!
Együtt lenni Nee-chanékkal, nyálcsorgatva bámulni a Bishiket...fényképezni minden mennyiségben, bevásárolni, élvezni a "kissé" extravagáns légkört! Élvezni, hogy az emberek bámulnak...hehehe!
Ohh, de jó lenne!
Nee-chan?! De jó is lenne... emlékszel mit írtam üziben?A kis "story" Zoamelgusztárral?
Esküszöm a srác először a szívrohamot hozta rám! XD

Elveszett álmok?

A valóság eltemeti a lelked,
nem tehetsz mást csak tűröd a súlyokat.

Tenyeredben a vonal, életed útja,
homályba burkolva mint tengerparti szikla.

Szíved láncoktól terhes,
te magad raktad őket oda.

Álmod sárba tiporva,
ujjaid közt színes szilánkok csupán.

Törött álmok sebzik kezed,
vértől mocskos minden darab.

Én valahogy így képzelem majd el a leányzót...Darion lányát.