A valóság eltemeti a lelked,
nem tehetsz mást csak tűröd a súlyokat.
Tenyeredben a vonal, életed útja,
homályba burkolva mint tengerparti szikla.
Szíved láncoktól terhes,
te magad raktad őket oda.
Álmod sárba tiporva,
ujjaid közt színes szilánkok csupán.
Törött álmok sebzik kezed,
vértől mocskos minden darab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése