Komolyan mondom nem tudom mi van velem az utóbbi időben...hahh...
Már hetek óta tart ez az állapot. Nincs kedvem semmihez... még a barátaimat is elhanyagolom! Egyszerűen nem értem magam... Csak vegetálok mint valami francos gaz! Ráadásul nem is tudok tenni ellene, per pillanat olyan az életem a kedvem mint az állóvíz... de nem az a bizonyos ami a mondás szerint mély. Nem! Mint azok a pocsolyák amik túl sokáig maradnak meg... poshadt, nyálkás, zavaros massza! És ( tudom és-sel nem kezdünk mondatot! ) pontosan így is érzem magam! Kiborít ez az állapot! Valakinek vagy valaminek történnie kellene, hogy a vihar elmossa és friss vízzel töltse fel a "pocsolyát"! Nem mondom megint van egy hangulatom... pocsolyához hasonlítom az életem ha-ha-ha...
Ehh... na ez már szánalmas! Vihar van a biliben! Ha-ha-ha.... * ironikus kissé őrült kacajt hallat*
Végül is mi az én életem a világhoz képest? Semmi.
Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon mindenkinek előre meg van-e írva a sorsa?
Ha igen akkor kár is ellene küzdeni mert bárhogy is vergődjön, küszködjön az ember lánya tök fölösleges az erőfeszítés? Vagy talán csak egy fajta útmutató ami segít abban, hogy megtaláljuk a nekünk rendelt embereket, helyeket, érzéseket? Magam sem tudom mit higgyek...
Megfordult már a fejedben valaha, hogy teljesen rossz...helyen, időben, világon vagy? Mit ne mondjak elég gyakran végig fut rajtam a hideg és csak arra tudok gondolni, hogy haza akarok menni. De ha valaki megkérdezné, hogy " Hova haza?" csak néznék és tátognék mint hal a szárazon... na, vajon érett vagyok már a muszájkabátra? XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése