Sötétség

Ha magamba nézek látom a sötétséget.
Akármilyen rémisztőnek is tűnhet mások számára én...
Én szeretem, élvezem, kívánom ezt a sötét énem!
Néha-néha teljesen előtör ilyenkor szabadnak, megfékezhetetlennek és... 
Igen, kegyetlennek érzem magam.
Mi a legszebb az egészben?
Hogy egyáltalán nem félek tőle.
Tárt karokkal üdvözlöm Őt mint rég nem látott szeretőt!
Hozzá bújok és Ő átölel.
Karjai közt megpihenek hisz tudom, hogy Ő megvéd.
Soha nem engedné, hogy bármi bajom essen.
Csak azokhoz jó akiket szeretek.
Ők azok akik láthatják a pislákoló fényt a sötétben.
Láthatják szememben a kegyetlen csillogást de nem félnek mert tudják, hogy soha-soha nem tudnám őket bántani. 
Tudják.
Látják.
Nem menekülnek.
Maradnak.
VELEM