Újra itt...

Komolyan mondom egyenesen ciki ilyen hosszzúúúúú idő után megjelenni.... Gommenne!!
De! Teljesen el voltam havazva, mármint munkaügyileg. Tudom, tudom jó kifogás sose rossz....
Hát igen valahogy kifogásként is használom amiért ilyen sokáig nem hallattam magamról, de vannak bizonyos időszakaim amikor teljesen elveszek a "nihil"-ben és ezt tessék majdhogynem szó szerint venni!!
Hahh, fárasztó egy személyiségem van tisztában vagyok vele...
De ha egyszer nincs ami stimuláljon?! Ezt is komolyan kell ám venni! Szükségem van arra, hogy pörögjön körülöttem minden mert a monotonitásban egyszerűen elveszek...
Szégyenlem is magam eléggé mert Nee-chanomat is csúnyán elhanyagoltam, ezúton is bocsánatot szeretnék tőle kérni :

GOMMENASAI NEECHAAAAAN!!! *földig hajolva kiáltja*

Egy nap amikor az ég is veled nevet...

Kék ég, ragyogó napsütés... és Nee-chan.
Egy kezemen meg tudom számolni a barátaim és nem kell használnom mind az öt ujjam, de jó ez így. Vannak mások, haverok... csakhogy a kettő között a különbség világnyi...
Végre az lehettem aki vagyok, nem néztek hülyének amikor elkezdtem "Ichigo-zni" esetleg előtört a "yaoista" énem!  :)
Kimondatlan gondolatok melyeket mindketten értünk, hisz a szavak már-már feleslegesek.
Beszélgettünk, sétáltunk, nevettünk... és erre a napra eltűnt  Damoklész kardja is a fejünk felől...
Sajnos ez a nap is véget ért.
Vissza kellett térnünk a hétköznapokhoz... ezek a találkozások számomra olyanok mint egy különleges ékszer amit nem hord csak úúúgy mindennap az ember lánya...
Nem! Csak ünnepnapokon ölti magára ezt a díszt, meglepi vele saját magát és amikor a Nap nyugovóra tér visszateszi az ékszeres dobozba, néha-néha előveszi és megcsodálja. Csak várja / várom !! / az alkalmat, hogy újra élvezhesse a ragyogását.
Nee-chan az én különleges ékszerem, amire vigyázni kell mert törékeny, de gyönyörű...

I'm afraid...

... what can I do?
... who binds my hands?
... why can not I get ahead?
                                           I'm doomed to inertia...
                                                                                Cruel Reality.
I'm afraid!
I was very scared!
I do not know what can I do!

Sailor Moon Best Sad Music

Akárki akármit mondjon én imádtam!!
A mai napig az egyik legnagyobb kedvencem... és ezek a dalok!
Olyan gyönyörűek... jó néhány olyan jelenet van ahol ezek közül szól valamelyik... szó ami szó, van amit a mai napig megkönnyezek...
Nee-chan, szerinted?

Marcha funebre - Chopin

Engem teljesen elvarázsolt ez a dal... kissé melankolikus, de gyönyörű!
Azt hiszem egyre jobban tetszik a komoly zene...

Ilyen csaj nincs még egy.... XD

Most olvastam Nee-chan utolsó bejegyzését...még mindig össze-vissza röhögcsélek!! :) Komolyan mondom kész a csaj!! De nagyon tetszett!! Én a HEAVY METAL lovagot akarom!
A DEATH METAL definíciója se volt semmi... de a BLACK METAL?! Szegény királylány, még jó, hogy nem nazálisan! :) És a GLAM METAL? nagyon tuti a magyarázat... " a sárkény röhögőgörcsöt kap"! A térdemet csapkodtam a röhögéstöl... tulajdonképpen ez csak azért probléma mert feküdtem és úgy olvastam... szóval szegény latytoty majdnem röppályára állt!
GRIND METAL... No Comment!

Apropó, én is alig várom már a csütörtököt!! :) Végre találkozunk és a szürke hétköznapok egy kissé háttérbe szorulnak egy enyhén mazochista beütésű Angyalka jóvoltából!
Légy jó Nee-chan és tudod... ne tégy olyat amit én se tennék!
/ vagy inkább NE tedd amit én tennék? hehe... /

Disturbed - Fear (With lyrics!)

Nagyon nagy! Öcsikém mutatta, első hallásra beleszerettem ebbe a számba!! XD